A vegánság hátrányai
I. A rövid távú vegánság pozitív hatásai
Mikrobiom diverzitás növekedése: A hirtelen megemelt rostbevitel prebiotikumként szolgál, ami rövid távon növeli a jótékony baktériumtörzsek (pl. Prevotella) arányát és a rövid láncú zsírsavak (SCFA) termelését.
Szisztémás gyulladáscsökkentés: Az állati zsírok (és esetenként a gyulladáskeltő A1 kazein) elhagyása, valamint a magas antioxidáns-bevitel gyorsan csökkentheti a CRP-szintet a laborunkon és az oxidatív stressz markerjeit.
Inzulinérzékenység javulása: A magasabb rost- és alacsonyabb telített zsírsav-bevitel gyakran javítja a glükózmetabolizmust és csökkenti az ektópikus zsírlerakódást a májban és az izomszövetben, így az okosan végzett (glikémiás indexre ügyelő) vegán étrend IR esetén kifejezetten hatékony lehet.
Vérnyomás-optimalizálás: A növényi étrend természetesen magas kálium- és magnéziumtartalma, valamint alacsony nátriumszintje gyorsan javítja az endothel funkciót és az erek rugalmasságát, a magas K-szint stabilizálja a szívritmust, pláne krónikusan stresszesek esetében.
Testsúlycsökkenés: Az alacsonyabb kalóriasűrűség (ha nem sok a burgonya, rizs, zab, csonthéjasok-magocskák bevitele) és a magas telítettségi index (rostok miatt) kalóriadeficitet hozhat létre, ami gyors fogyást eredményez a kezdeti időszakban.
II. A vegánság hosszú távú negatív hatásai: molekuláris és funkcionális elemzés
Nem tudatosan, okosan végzett és vezetett, ellenőrzött és figyelt vegánság esetén: amikor a szervezet feléli a raktárait (máj B12-raktára, csont ásványi anyag-tartaléka), a növényi étrend hiányosságai szisztematikus zavarokhoz vezetnek.
1. Neuro-metabolikus összeomlás: A B12-vitamin és a metilációs ciklus
A vegán étrend legnagyobb kockázata a kobalamin (B12) hiánya, amely nem pótolható növényi forrásokból (az algákban lévő pszeudo-B12 biológiailag inaktív, sőt gátolhatja a valódi felszívódását).
Demyelinisatio: B12 hiányában a mielinhüvely (idegsejt burkolata) képződése zavart szenved, ami neuropathiahoz, memóriazavarhoz és kognitív hanyatláshoz vezet.
Homocisztein-csapda: Megfelelő B12 és folsav egyensúly nélkül a homocisztein szintje megemelkedik. Ez neurotoxikus és súlyosan károsítja az érfalakat (endothel diszfunkció), növelve a stroke és az infarktus kockázatát, hiába az egyébként "tiszta" étrend.
SAMe hiány: A metilációs ciklus leállása miatt csökken az S-adenozil-metionin szintje, ami depresszióhoz és neurotranszmitter-zavarokhoz vezet.
2. A fehérjemátrix és a kollagén szintézis zavara
Tudjuk, hogy a növényi fehérjék aminosav-profilja hiányos (limitáló aminosavak: lizin, metionin, triptofán). Bár a "fehérjekomplettálás" elméletben létezik, a gyakorlatban a biohasznosulás (DIAAS index) messze elmarad az állati forrásoktól.
Leucin-küszöb: Az izomfehérje-szintézishez (MPS) szükséges leucin mennyiséget növényi forrásból szinte lehetetlen fedezni anélkül, hogy ne vinnénk be mellé hatalmas mennyiségű szénhidrátot, tehát kalóriát, ami súlyfelesleghez és glikémiás terheléshez vezet. Ez hosszú távon sarcopeniához (izomvesztéshez) juttatja az embert.
Kollagén és fascia: A fascia rugalmasságához szükséges specifikus aminosavak (glicin, prolin, hidroxi-prolin) állati forrásokban koncentrálódnak. Vegán étrenden a kötőszövet elveszíti a tartását, megnyúlik, vagy éppen rigidé válik (fibrosis), ez pedig a mozgásszeri gondok melegágya.
3. Zsírsav-egyensúlytalanság és a sejtmembrán rugalmassága
A növényi étrendben az omega-3 bevitel az alfa-linolénsavra (ALA) korlátozódik.
Konverziós korlát: Az ALA -> EPA/DHA átalakítás hatékonysága siralmas (gyakran <5%). A DHA hiánya kritikus az agy, a retina és a sejtmembránok folyékonysága szempontjából.
Prosztaglandin-egyensúly: Az eltolódott Omega-6:3 arány hosszú távon egy rejtett, szubklinikai gyulladásos állapotot tart fenn, ami autoimmun folyamatokat triggerelhet.
